Az EDI (elektrodeionizációs) berendezések fejlesztésének története az 1950-es években javasolt koncepcióval kezdődött, kereskedelmi alkalmazását 1987-ben kezdték el. Ezt követően gyorsan elterjedt világszerte, és az ultratiszta víz-előkészítés fő technológiájává vált.
Conceptual Emergence (1950-1980-as évek): Az elektrodeionizációs (EDI) technológia elméleti alapjait már az 1950-es években javasolták amerikai kutatók, ötvözve az elektrodialízis és az ioncsere elveit, célul tűzve ki a kémiai regeneráció nélküli, folyamatos sótalanítási folyamat elérését.
Kereskedelmi áttörés (1987): 1987-ben az egyesült államokbeli Millipore Corporation sikeresen piacra dobta az első kereskedelmi EDI eszközt, az Ionpure CDI™-t, ezzel jelezve ennek a technológiának a formális belépését a gyakorlati alkalmazási szakaszba, és bevezette az ipari alkalmazás új korszakát.
Az EDI (Electrodeionization) egy membránleválasztásos sótalanítási eljárás, amely szervesen ötvözi az elektrodialízist és az ioncserét; ez egy csúcstechnológiás,{0}}zöld és környezetbarát technológia. Nemzetközi szinten jelenleg több mint 3000 EDI (elektrodeionizációs) egység üzemel, amelyek összteljesítménye meghaladja a 30 000 m³/h-t.
Az elmúlt két évtizedben az EDI technológia gyors fejlődésen ment keresztül, és nem csak az elektronikai és gyógyszeripar ultratiszta víz projektjeiben talált széles körben elterjedt alkalmazást, hanem fokozatosan felváltotta a hagyományos vegyes -ágyas sótalanító rendszereket a vegyi hőerőművek ásványtalanítási projektjeiben, ami a zöld és környezetbarát technológiai fejlesztést tükrözi.
A jövőben az EDI technológia várhatóan áttörést fog elérni a költségek csökkentésében, a tápvíz jobb alkalmazkodóképességében, a membránok eltömődési problémáinak megoldásában és más technológiákkal való integrációban.
